24 hetes. Azt mondják mától koraszülött. Vagyis életképes. Hát sikerült. Elértük. Annyira féltem, hogy a sok stressztől hamarabb kibújik, mint kellene. Szegénykémnek nincs valami jó dolga odabenn. Folyton a stressz, idegbaj, szomorúság, könnyek és azok a görcsök.
Szörnyű érzés, hogy nem mozog. Amikor még itt volt Ő, mozgott. Aztán elment és nem mozgott. Amikor visszajött majd kirúgta az oldalam. De újra elment és megint alig érzem. Szörnyű. Érzi a fájdalmam és emiatt még lelkiismeretfurdalásom is van. Annyi mindenkinek fordítottam fel az életét. Anyukám, a szomszédok, a barátok, a család. Aggódnak értem és én nem igazán tudom megnyugtatni őket. Illetve csak hazugságokkal. Nem mondhatom el, hogy várom az éjszakát, mert akkor nyugodtan sírhatok. Akkor nem látja senki és nem látom a kétségbeesett arcokat, amiért nem tudnak segíteni.
Nem tudnak. Mert nem lehet. Nekem még mindig csak Ő kell. Még mindig róla álmodom. Arról, hogy egyik nap benyit a szobámba és megkéri a kezem. Butaság, tudom. Nem szeret. Elhagyott. Terhesen. Karácsony előtt három nappal. Azt mondja menekült a veszekedések elől. Ebben igaza van, hiszen rengeteget veszekedtünk. Viszont tehetett volna ellene. Csak azt kértem, hogy törölje az ex e-mailjeit. Azét az exét, aki mindenben jobb volt nálam. Illetve szerintem lapos volt, de persze ő kijavított. Szerinte nem volt lapos. Muszáj az ilyet? Miért kellett ezt mondania? Egyáltalán miért kellett róluk beszélnie? Mért nem lehet elfelejteni? Mindegy. Már mindegy. Már nem számít. Semmi.
Egyedül maradtam. Maradtunk. Még nem tudom felfogni. Még mindig reménykedem és álmodom. Álmodom, hogy újra belépsz, a szemembe nézel és azt mondod, szeretsz. De nem mondod. Akkor sem mondtad, amikor még itt voltál. Tudom, új utak után kell néznem, de még nem megy. Levelezek srácokkal, némelyik nagyon helyes és kedves, de nem érdekelnek. Csak Te kellesz. Csak Te és senki más. Három napja nem is írtál. Biztos elutaztál. Talán síelni. Talán találsz is valakit. Én még nem tudok. Hogyan szexelhetnék valaki mással, amikor a Te babádat várom? Hogyan ölelhetne át valaki más, amikor itt dobog bennem a szíved? Mert Te vagy ez a baba. Te és a bennem élő szerelem. Igazi szerelemgyerek. Még nem tudok továbblépni és nem tudom sajnos úgy szeretni, ahogy megérdemelné, de tudom, hogy az idő segít. Tudom, hogy ha elmúlik az égő fájdalom és már csak a szomorúság és a magány marad, akkor majd hálás leszek a sorsnak.
Mert bárkit is szeretsz, bárkit is ölelsz és bárkit tartasz jobbnak, szebbnek nálam, őt már nem veheted el tőlem. Ő Te vagy és ha ránézek majd, mindig velem leszel. Mert szerelemből születik. Mert tudom, hogy akkor még Te is szerettél. Azóta megbántad és elmentél, de akkor is. Ezt a babát Te akartad először. És soha, de soha nem fogom elfelejteni, ahogy mondtad:
- Csináljunk gyereket!
Szeretlek. Örökké szeretni foglak. Akkor is, ha majd mást szeretek. Még ha soha, senki nem érti meg, hogy miért. Még én sem.
Utolsó kommentek